A szülõk tudni akarják miért? A gyerekekkel foglalkozó edzõknek tudniuk kell, hogy miért?
Miért futballozzunk?
Míg a gyerekek játék közben tanulják meg, hogy miért játsszák a focit?Ez nagyon fontos, lényeges és alapvetõ kérdés mindazoknak, akik a labdarúgás körül élnek: miért futballozunk?
Valóban a legnépszerûbb játék a világon, mind a résztvevõk mind a szurkolók számát tekintve, de mi ennek ez oka? Miért van például az, hogy a Barcelona és a brazil válogatott sztárja, Ronaldinho gyermekként „csak a labdarúgásnak élt”? A játékért lelkesedõ résztvevõk és szurkolók lelkében kell a választ keresnünk, de számukra ez annyira magától értetõdõ, hogy nehéz az okokat világosan megfogalmazni.
A játék egyszerûségének biztos nagy szerepe volt elterjedésében, ugyanis bármilyen labdával, mindenféle talajon lehet focizni. Amikor az utcai ill. grundfutball volt közkedvelt mindenhol, mielõtt a közlekedés zaja átvette volna a gyermekzsivaj helyét, a spontánul szervezõdött kispályás játékok teremtettek fantasztikus tanulási környezetet és lehetõségeket a fiatal játékosoknak. Teljesen belemerültek a gyerekek az „itt és most” képzeletében és varázslatában, zabolátlan élvezetében, barátságos versengésben a vereség félelme nélkül, és a labdarúgás mozdulatainak és technikájának állandó ismétlésében. És mindez önszabályozó rendben, külsõ befolyás nélkül zajlott.
Ahogyan késõbb a nagyszerû, sajnos azóta elhunyt Rinus Michels mondta egy UEFA konferencián: „A jó edzõk az utcai (grund) futball alapvetõ követelményeit használják a gyermekek, fiatalok képzésében és felismerik, hogy ezek az összetevõk adják a természetes fejlõdést és a leghatásosabb edzést a gyermekeknek” Bár az utcai (grund) foci környezete egyszer és mindenkorra megszûnt létezni, a szellemisége tovább él a haladó, klubokra épülõ futball-iskolákban.
Milyen okból ösztönözzük a szülõket, hogy inkább focizni vigyék a gyermekeiket és ne másik sportágat válasszanak? Dr. Michel D’Hooghe, a FIFA Orvosi Bizottságának elnöke határozott véleménnyel bír ebben a kérdésben: „Én mindenképpen a csapat sportágak felé irányítanám a fiatalokat, mert ott olyan értékeket tanulhatnak meg, amikkel nem találkozhatnak az egyéni sportokban. A labdarúgás, a legnemzetközibb sport, elsõsorban szociális esemény. Véleményem szerint a legjobb módja annak, hogy egy gyerek egy közösség, falu vagy város tagjává váljon, ha jelentkezik a helyi futballklubba”. A helyi egyesület tagjának lenni ezért egy olyan életforma, ami elõsegíti a társadalomba való beilleszkedést és együttélést, lehetõséget kínál a gyerekeknek hogy naponta fejlõdjenek, barátságokat építsenek ki és jól érezzék magukat. A gyerekek számára a részvétel fontosabb, mint a gyõzelem. Miljan Miljanic, a Real Madrid volt edzõje is ezt erõsíti meg, amikor azt mondja: "Gólt szerezni a legcsodálatosabb dolog a futballban - nem a trófeák vagy a pénz - és a gyerekek tudják ezt!”
A labdarúgás nem a felsõbb néprétegek sportja. Mindenki számára elérhetõ, függetlenül az életkorától, alkatától, bõrszínétõl vagy vallásától. Valódi demokrácia a sportban, ami nevelést, egészséges életmódot, társadalmi lehetõségeket és sportbeli értékeket képvisel. A játék egy fantasztikus lehetõség mind az egyéni, személyiség- mind a sportági fejlõdéshez. Bár nagyon egyszerû játék, mégis lenyûgözõ a technikai megoldások és mozdulatok számtalan variációja. A tanulás „aranykora”, 9 és 12 éves kor között van, a gyerekek szenvedélyesen szeretik a labdát és órákat töltenek az alap technikai megoldások tökéletesítésével (dekázás, cselezés és labdavezetés, passzok, lövések, stb.). A játék alapfogalmainak elsajátítása a kötetlen játékokon és az irányított gyakorlatokon keresztül szintén ennek a kornak a jellemzõje.
A suhanó labdák, a hálók, a zöld gyepszõnyeg, a színes mezek, a pályát határoló szögletzászlók, a lelkes ellenfél és a barátok, csapattársak mind-mind ösztönzõ tényezõk a fiatal játékosoknak. Az egyéni megoldásokat és a kreativitást díjazzák a futballban és a gyerekek élvezik a problémák megoldását és a kísérletezést. A fejlõdéshez teljesen át kell adnod magad a gyakorlásnak, tanulni kell másoktól és nagy magabiztosságot kell sugároznod. Ahogy Marco Van Basten fogalmazott: „A játékosoknak rengeteg idõt és energiát kell befektetniük a gyakorlásba, azaz önmagukba.”
Miért futballozunk? Nézd a gyerekeket játszani és a válasz magától értetõdõ lesz. Lelkesedést látsz a labda iránt, folyamatos cselekvést, játékosságot, együttmûködést, versengést, kötelességtudatot, kihívást, ünneplést, élvezetet és rengeteg energiát. A gyermekek imádnak játszani; és élni, a labdarúgás által, egy vidámabb életet - ahogy azt Ronaldinho példája is bizonyítja.
Írta: Andy Roxburg
Fordította: ifj. Tajti József, UEFA "A"
Miért futballozzunk?
Míg a gyerekek játék közben tanulják meg, hogy miért játsszák a focit?Ez nagyon fontos, lényeges és alapvetõ kérdés mindazoknak, akik a labdarúgás körül élnek: miért futballozunk?
Valóban a legnépszerûbb játék a világon, mind a résztvevõk mind a szurkolók számát tekintve, de mi ennek ez oka? Miért van például az, hogy a Barcelona és a brazil válogatott sztárja, Ronaldinho gyermekként „csak a labdarúgásnak élt”? A játékért lelkesedõ résztvevõk és szurkolók lelkében kell a választ keresnünk, de számukra ez annyira magától értetõdõ, hogy nehéz az okokat világosan megfogalmazni.
A játék egyszerûségének biztos nagy szerepe volt elterjedésében, ugyanis bármilyen labdával, mindenféle talajon lehet focizni. Amikor az utcai ill. grundfutball volt közkedvelt mindenhol, mielõtt a közlekedés zaja átvette volna a gyermekzsivaj helyét, a spontánul szervezõdött kispályás játékok teremtettek fantasztikus tanulási környezetet és lehetõségeket a fiatal játékosoknak. Teljesen belemerültek a gyerekek az „itt és most” képzeletében és varázslatában, zabolátlan élvezetében, barátságos versengésben a vereség félelme nélkül, és a labdarúgás mozdulatainak és technikájának állandó ismétlésében. És mindez önszabályozó rendben, külsõ befolyás nélkül zajlott.
Ahogyan késõbb a nagyszerû, sajnos azóta elhunyt Rinus Michels mondta egy UEFA konferencián: „A jó edzõk az utcai (grund) futball alapvetõ követelményeit használják a gyermekek, fiatalok képzésében és felismerik, hogy ezek az összetevõk adják a természetes fejlõdést és a leghatásosabb edzést a gyermekeknek” Bár az utcai (grund) foci környezete egyszer és mindenkorra megszûnt létezni, a szellemisége tovább él a haladó, klubokra épülõ futball-iskolákban.
Milyen okból ösztönözzük a szülõket, hogy inkább focizni vigyék a gyermekeiket és ne másik sportágat válasszanak? Dr. Michel D’Hooghe, a FIFA Orvosi Bizottságának elnöke határozott véleménnyel bír ebben a kérdésben: „Én mindenképpen a csapat sportágak felé irányítanám a fiatalokat, mert ott olyan értékeket tanulhatnak meg, amikkel nem találkozhatnak az egyéni sportokban. A labdarúgás, a legnemzetközibb sport, elsõsorban szociális esemény. Véleményem szerint a legjobb módja annak, hogy egy gyerek egy közösség, falu vagy város tagjává váljon, ha jelentkezik a helyi futballklubba”. A helyi egyesület tagjának lenni ezért egy olyan életforma, ami elõsegíti a társadalomba való beilleszkedést és együttélést, lehetõséget kínál a gyerekeknek hogy naponta fejlõdjenek, barátságokat építsenek ki és jól érezzék magukat. A gyerekek számára a részvétel fontosabb, mint a gyõzelem. Miljan Miljanic, a Real Madrid volt edzõje is ezt erõsíti meg, amikor azt mondja: "Gólt szerezni a legcsodálatosabb dolog a futballban - nem a trófeák vagy a pénz - és a gyerekek tudják ezt!”
A labdarúgás nem a felsõbb néprétegek sportja. Mindenki számára elérhetõ, függetlenül az életkorától, alkatától, bõrszínétõl vagy vallásától. Valódi demokrácia a sportban, ami nevelést, egészséges életmódot, társadalmi lehetõségeket és sportbeli értékeket képvisel. A játék egy fantasztikus lehetõség mind az egyéni, személyiség- mind a sportági fejlõdéshez. Bár nagyon egyszerû játék, mégis lenyûgözõ a technikai megoldások és mozdulatok számtalan variációja. A tanulás „aranykora”, 9 és 12 éves kor között van, a gyerekek szenvedélyesen szeretik a labdát és órákat töltenek az alap technikai megoldások tökéletesítésével (dekázás, cselezés és labdavezetés, passzok, lövések, stb.). A játék alapfogalmainak elsajátítása a kötetlen játékokon és az irányított gyakorlatokon keresztül szintén ennek a kornak a jellemzõje.
A suhanó labdák, a hálók, a zöld gyepszõnyeg, a színes mezek, a pályát határoló szögletzászlók, a lelkes ellenfél és a barátok, csapattársak mind-mind ösztönzõ tényezõk a fiatal játékosoknak. Az egyéni megoldásokat és a kreativitást díjazzák a futballban és a gyerekek élvezik a problémák megoldását és a kísérletezést. A fejlõdéshez teljesen át kell adnod magad a gyakorlásnak, tanulni kell másoktól és nagy magabiztosságot kell sugároznod. Ahogy Marco Van Basten fogalmazott: „A játékosoknak rengeteg idõt és energiát kell befektetniük a gyakorlásba, azaz önmagukba.”
Miért futballozunk? Nézd a gyerekeket játszani és a válasz magától értetõdõ lesz. Lelkesedést látsz a labda iránt, folyamatos cselekvést, játékosságot, együttmûködést, versengést, kötelességtudatot, kihívást, ünneplést, élvezetet és rengeteg energiát. A gyermekek imádnak játszani; és élni, a labdarúgás által, egy vidámabb életet - ahogy azt Ronaldinho példája is bizonyítja.
Írta: Andy Roxburg
Fordította: ifj. Tajti József, UEFA "A"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése