Oldalak

2011. szeptember 18., vasárnap

Hétvégi Bajnoki mérkőzések

U-15
Tegnap a siófoki csapatot láttuk vendégül akik bár sokan érkeztek mégis tíz játékossal kezdték a meccset mert egyik játékosuk nem érkezett meg időben.A meccset remekül kezdtük hiszen már az elején megszereztük a vezetést és ez megnyugtatta a csapatot.Ezután magabiztosan és szép támadásokat vezetve egy bombagóllal (Güngör János) és egy remek szóló végén (Ruckhaberle Márk) már három nullára vezettünk.Ahogy kiegészült az első félidő utolsó pár percére az ellenfelünk látszott,hogy partiban lesznek a második félidőre.A szünetben felhívtam a figyelmüket,hogy bár három nulla az eredmény ha hagyják az ellenfelet játszani nem állnak szorosan melléjük és nem lesznek agresszívak az ellenfelet fel fogja hozni és ha netalántán gólt rúgnak akkor biztos vérszemet kapnak minket meg lelkileg le fog nyomni és nehéz második félidő vár ránk.Sajnos amit mondtam majdnem beigazolódott hiszen pár játékos azt hitte megvan a meccs és mire észbe kapott már három kettő volt az eredmény.Fegyelmezetlenség,rengeteg helyezkedési hiba,vagdalózás,potyagól, tarkította a félidőt.Sajnos az utolsó húsz percet végig kellett üvöltenem mert egyes emberek azt sem tudták hogy hol vannak.Elképesztő,hogy néha mit művelnek a pályán és milyen könnyelműek, fegyelmezetlenek.A társaság másik fele pedig teljesen elkészült az erejével és lépni is alig tudott a végére.Szerencsére az utolsó percekben tudtunk még egy gólt rúgni de hogy a második félidő ilyenre sikeredett saját maguknak köszönhetik mert könnyelműek és felelőtlenek voltak.Ez a meccs remélem egy tanulság még ha nyertünk is mert bebizonyosodott ,hogy az első perctől az utolsoig koncentrálni kell.Az első félidei játékhoz,a hozzáálláshoz és az eredményhez gratulálok de a második miatt nagy mérges vagyok.

PLSE-Siófok 4-2 Gól:Ruckhaberle Márk 3 Güngör János

U-13
A csapat ragyogó első félidőt produkált és számtalan gólszerzési lehetősünk volt.Különösen Galacs Erik volt elemében aki számtalanszor ment el a jobb oldalon és rengeteg labdát adott be.Érzésem szerint ő volt a mezőny legjobbja és néhány ember példát vehetne ahogy küzdött és hajtott.Sajnos támadóink általában nem értek oda és nem azért mert rosszak voltak a beadások vagy a hozzájuk rugott labdák hanem mert néhányan nem voltak hajlandóak odafutni vagy berobbanva és az ellenfélhez hozzáérve gólt rúgni.Amíg ők nem hajlandóak futni ,a csapat érdekeit előtérbe helyezni és vért izzadva küzdeni minden egyes labdáért hiszen neki kéne gólokat rúgniuk addig nem fogjuk a meccseket hozni mint ahogy ezt sem.Az egész mérkőzés alatt az ellenfelünk nem lőtt kapura és a térfelet is csak kb 5 alkalommal lépte át mi pedig az idő előrehaladtával egyre görcsösebbek lettünk és a végére teljes kapkodásba ment át az egész meccs.De még így is kihagytuk a kihagyhatatlant hiszen a kapust kicselezve az ÜRES kapuba mellé míg a gólvonalról teljesen egyedül állva fölé tudtuk rúgni a labdát. Azokat a játékosokat dicséret illeti akik a szívüket lelküket kitették ezen a meccsen és akartak azok pedig akik lézengve nem futva,unottan játszottak azok nézzenek magukba és gondolkodjanak el.Megint egy olyan meccs amit gólokkal kellett volna nyerni ehelyett meg kellett elégednünk az egy ponttal.Az eredmény mellett sokkal jobban bosszant néhány játékos hozzáállása akik azt hiszik elég a cipőjüket kivinni a pályára mert a tehetségük miatt úgyis játszanak majd és valahogy csak nyerünk még ha ő nem is fut.Csakhogy a nála jóval gyengébb képességű mindig elveszi tőle a labdát vagy ledarálja mert fut és akar.De van egy két hely a pályán ahol egyáltalán nem kell futni mégpedig a kispad vagy a lelátó.Ezek a játékosok( még eldöntöm) hamarosan megismerkednek ezekkel az ülőrészekkel és ott valóban egyáltalán nem kell küzdeni és hajtani.

PLSE-Siófok 0-0

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése